Igen
2009.11.05. 19:24
mint aki alvó tüskéken mosolyogva lépked
gyanakvón
szisszen jajgat előre
s némul
ha vére serken
igen
így járok-kelek miközben
ki-be ugrál
ütőér ideg
és befejezetlen marad
vers mondat
lét
repedezik
minden egész
Szólj hozzá!
Bíztató altató
2009.10.25. 18:22
Gergőnek és Dávidnak
aludj kicsim aludjál
egyszer majd
összeáll a világ
renddé
igazadhoz felnő
az értelem
belőled múlik
a félelem
Szólj hozzá!
ezt mind
2009.10.19. 23:30
ezt is mind visszaveszem
a szeretetlenség bérét
amikor eljössz
szusszanásokat
ölelő nevetést
tüdőmbe leheld
az élni akarást
fogaim közt zizzen
a lánc
Szólj hozzá!
fogyó hold - visszaveszem
2009.10.19. 19:50
nincs egy hely egy zug
hol a hordába verődött
vicsorgó gondolat
elpihenne az éjben
puha
sötét vermében
utolérve
öli a szépet
a pillanatot
fogyó hold a lelkem
felzabálják a farkasok
(visszaveszem
a respekt
szavait
nem vagy rászorulva
se rászolgálva
simogassa fejed
saját
ártatlanságod)
Szólj hozzá!
visszaveszem
2009.10.19. 15:31
(visszaveszem
a respekt
szavait
nem vagy rászorulva
se rászolgálva
simogassa fejed
saját
ártatlanságod)
Címkék: személyes
Szólj hozzá!
fogyó hold
2009.10.18. 21:53
nincs egy hely egy zug
hol a hordába verődött
vicsorgó
gondolatok
elpihennének az éjben
a sötét puha vermében
mindig utolérnek
ölik a szépet
a pillanatot
fogyó hold a lelkem
felzabálják a farkasok
Szólj hozzá!
narancs és fahéj
2009.10.18. 20:36
narancs és fahéjillatú melegség
gyerekcsivit
egészen olyan
nagyi
hiányzol ám minden melegségből
kikopognak csinos piros cipők
a fodrászillat elleng
az idő
vagy kizökken
halkul a kopogás
csendesíti a dobogás
Címkék: vers
Szólj hozzá!
ha libben
2009.10.14. 22:48
mindennapi tesz-vesz működések
mégsem lendül semmi előre
hátra ringok ringatsz
csikorgó foggal jön az álom
te sírva ébredsz
kit udja mire
mindig új bizonytalan
takarót hímzek
szemfedőt
a múltra
tisztára mosott
ablakokra függöny
ha libben
csillan a fény
Szólj hozzá!
eretnek
2009.10.14. 22:17
eszmélésem óta keresem az istent
a fűben a fában
a szabad madár dalában
a másik szívében
bennem magamban
babitscsal szólok
a süket istenét
hogy nem hallja
anyák üvöltő fájdalmát
arról a hegyről köpök
rád
porrá zúzza haragom a kőtáblát
öntelt vagy és kisstílű
szánalmas játékos
szültél-e fájdalommal
szerettél-e vajúdó asszonyt
mit tudsz te az életről
a te világod a halál mocska
nyúlós keserű
átkozlak
amíg élek
nem leszek nagylelkű
nem bocsátok
holnap eltemetem
az ő koporsójával
az istent
Címkék: vers
Szólj hozzá!
vénül az idő
2009.10.14. 22:00
egyre vénül az idő
az ostobaság
karmaival bontogatja
szép hiteim
naiv eszméket követve
vagyok
kevert vérű
nemzetdarab