Tűzvész

 Gergőnek és Dávidnak   aludj kicsim aludjál egyszer majd összeáll a világ renddé igazadhoz felnő az értelem belőled múlik a félelem  

 ezt is mind visszaveszema szeretetlenség bérétamikor eljösszszusszanásokatölelő nevetésttüdőmbe leheldaz élni akarástfogaim közt zizzena lánc 

nincs egy hely egy zug hol a hordába verődött vicsorgó gondolat elpihenne az éjben puha sötét vermében utolérve öli a szépet a pillanatot fogyó hold a lelkem felzabálják a farkasok     (visszaveszem a respekt szavait nem vagy rászorulva se rászolgálva…

 (visszaveszem a respekt szavait nem vagy rászorulva se rászolgálva simogassa fejed saját ártatlanságod)  

 nincs egy hely egy zug hol a hordába verődött vicsorgó gondolatok elpihennének az éjben a sötét puha vermében mindig utolérnek ölik a szépet a pillanatot fogyó hold a lelkem felzabálják a farkasok  

 narancs és fahéjillatú melegség gyerekcsivit egészen olyan nagyi hiányzol ám minden melegségből kikopognak csinos piros cipők a fodrászillat elleng az idő vagy kizökken halkul a kopogás csendesíti a dobogás   

 mindennapi tesz-vesz működések mégsem lendül semmi előre hátra ringok ringatsz csikorgó foggal jön az álom te sírva ébredsz kit udja mire mindig új bizonytalan takarót hímzek szemfedőt a múltra tisztára mosott ablakokra függönyha libbencsillan a fény

eszmélésem óta keresem az istenta fűben a fábana szabad madár dalábana másik szívébenbennem magambanbabitscsal szóloka süket istenéthogy nem halljaanyák üvöltő fájdalmátarról a hegyről köpökrádporrá zúzza haragom a kőtáblátöntelt vagy és kisstílűszánalmas…

  egyre vénül az idő az ostobaság karmaival bontogatja szép hiteim   naiv eszméket követve vagyok kevert vérű nemzetdarab